Idén elhatároztam kimegyek a CriticalMassre és végigtekerem a tömeggel a távot. Sajnos picit elaludtunk - háromkor tudtunk otthonról elindulni - így csak egy rövidített változatot adtunk elő. A válságtanács úgy döntött, hogy az Andrássyn kihúzunk a Bajcsyig, majd eltekerünk a Lánchídig és ott csatlakozunk csak a tömeghez. Én felpattantam a Campingre, Orsi a bicajára és tekertünk is kifele a városba. Már az Andrássy közepén találkoztunk a Menet elejével.

A CM oldala ledobta virágos mezét és felvett valami ördögit, hogy észrevegyék már végre miről is szól ez a sztori.

Én azok közé a megrögzött arcok közé tartozom, akik kizárólag azért ültek biciklire, mert mással már ez a város nem járható. Autóban ülni a dugóban, szívni a buszon a bejövő kipufogógázt vagy az elengedett pillangókat. Na nem. Motor jó, de ott meg öltözni kell mindig egy negyed órát, ha nem akarok még aznap elhalálozni, vagy a vesémet a kukába dobni az ötven felett érzett hidegben. Gyalog meg lassú, bár már jó pár éve a belváros felé kizárólag gyalog járok. Egy éve kezdtem el komolyabban kerekezni, mert sikerült szereznem egy kemping kerékpárt. Mivel összehajtható mindenhova vihetem magammal. Ha azt mondod nem szapora, hát azt mondom nem az, de ez nem is egy futár bicikli. Ez arra szolgál, hogy gyorsabban eljussak Ából Bébe mint gyalog. Sőt szerintem harminc felett életveszélyes biciglizni ebben a városban. Rövid biciglis pályafutásom során azt kellett tapasztalnom, hogy olyanok terveznek, építenek és vesznek át bicikli utakat akik életükben nem ültek biciklin. Az életükben az azt jelenti, hogy még gyerekként se tekertek, ezért aztán homályos elképzelésük van arról miért is ül fel valaki erre a kétkerekű izére.