Egy előadást, a téma megértését, a mondanivaló eljuttatását nagyban tudja segíteni az előadó mögé vetített kép. Ezen képek sorozatát a köznyelvben bemutatónak, prezentációnak vagy még egyszerűbben pépétének szokták hívni. Ezen eszköz célja, hogy segítse a fent vázoltakat, ne pediglen hátráltassa azt. Ha azonban azt írom: Aki látványos bemutató készít az ostoba, hiába írom mögé még azt is, hogy azért mert akkor pontosan az ellenkező hatást fogja elérni. Nem a mondandójára fognak figyelni, hanem a háttérben zajló izgő-mozgó látványra. Ezt már senki nem fogja elolvasni. Az agyak a mondat első felénél lezárnak és képtelenek felfogni a mondandómat. Sőt a szomorú az, hogy meg is fordítják: pp aszondta: Aki unalmas bemutatót készít az okos. Pedig nem, sőt egyáltalán nem. Ha azt mondom: Két ostoba ember van: Aki unalmas bemutatót készít és aki látványosat., akkor ebből meg az jön le, hogy ne csináljunk bemutatót. Ha leírom a tutit, a mondanivalóm velejét:

Egy előadás jóságát elsősorban a tartalma fogja meghatározni nem az előadó mögé vetített kép.

Akkor meg azt hiszitek azt mondtam mindegy milyen a prezentáció, pedig direkt azért írtam oda azt, hogy elsősorban. Pont azt akarom mondani, hogy nagyon nem mindegy. Ha nem tudod hogyan kell jót csinálni, akkor inkább ne is csinálj. Neked felesleges, sőt káros. Mielőtt napokat görcsölnél a látványos prezentációdon, keresnél eszközt amivel még nagyobbat villanthatsz jusson eszedbe, hogy mi a célod az egésszel. Gondold végig: Miért töltesz több időt egy ilyen hasznavehetetlen és legtöbbször káros valaminek az előállításával ahelyett, hogy a mondandódra koncentrálnál? Egy fehér alapon elhelyezett, nagy fekete betűkkel odavésett egy-két szó százszor többet ér mint egy szép képet mutató olvashatatlan szöveg, vagy egy izgalmas, de a megértést nem támogató animáció. Milliárdszor többet mint a tenger apró betűből álló, vagy a monitoron ugyan még jól mutató, de a kivetítőn már olvashatatlan színkombináció. Igen, jól érted a jó prezentáció:

• Fehér alapon fekete betűk
• Minden dián/fázisban egy-két maximum három szó. Egy sorban, vagy egymás alatt.
• A betű nagysága legyen akkora, hogy a szó és a szavak éppen elférjenek.
• Ne használj semmilyen animációt vagy áttűnést.
• A feketén kívül használhatsz még egy színt vagy betűtípust, amivel több szó közül kiemelhetsz egyet. A vagy kizáró vagy, tehát vagy ezt vagy azt, együtt sosem.
• Használhatsz képeket, de a szöveg és a kép nem lehet ugyan azon a helyen. (még buborékban sem) A legjobb, ha külön diára teszed.

Ne feledd: Ez csak egy eszköz ami segíthet neked. Egy eszköz mely veszélyes lesz, ha nem tartod be a fenti szabályokat. Ha nem hiszed, akkor teszteld. Ültess le emberek adj elő nekik és utána teszteld mi ment át. Mérd azt melyik segítette jobban a célodat. Hisz ezért használod ezt az eszközt nem azért mert szép. Ha mégis a szépség az első neked, akkor ez a cikk nem neked szólt.

A bejegyzést Kulcsi bemutatója inspirálta. Küzdjünk együtt a jó bemutatókért.

Már többször nekiláttam, hogy rendbe szedjem a gépemet, amiben egy fent nevezett videokártya van. Ha tolok egy fglrxinfo-t akkor a következőt kapom:

fglrxinfo: ../../src/xcb_io.c:350: _XReply: Assertion `!dpy->xcb->reply_data' failed.
Félbeszakítva

Ninja papa kinyomta az egész cikkemet a CM-re és nem csak egy kis linket tolt rá, de ez ugye nem baj. Az igazán szomorú az volt, hogy az értelemnélküliek (vagyis trollok) egyből ráharaptak arra, hogy én nem biciklizek. Már nem. Valamikor régen amikor füttyentett a haver, vagy én neki, na akkor biciklizni dzsaltunk el. Felpattantunk a két kerékre és tekertünk. Nem érdekelt hova-merre-meddig. A lényeg a tekerés volt, az önfeledt száguldás lehetőleg minél lehetetlenebb helyeken. Hegyre fel, dombról le. Lépcső, padka korlát nem akadály. Néha néztünk csak haza, hogy "szójjámá mutternek dobjon le szotyira pénzt" Mert imádtam mindig is biciklizni. Amikor évek múlva felültem újra a nyeregbe a határtalan szabadság érzése újra megrohant, de már érdekes volt, hogy hova-merre-meddig. Amint tekertem láttam ám, hogy ezek az utak arra valók, hogy biciklizzek. Koncepció nincs, kihívás, padka, veszély van. Ezért aztán - Eichinger Tibi után szabadon - elkezdtem biciglizésnek hívni azt amikor el akarok jutni A-ból B-be. Ezért van az, hogy az ige g-vel a jármű pedig k-val van írva abban a cikkben. Arra akarja nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy szemléletváltásra van szükség. A bicikli utat nem gyerekek használják, hanem munkába járó emberek. A biciklis közlekedés nem szükséges rossz a városban, hanem az egyetlen egy vállalható alternatíva!
A nagy kavalkádban Vercse ötlete tűnt a nagy megoldásnak, melyet felterjesztésre javaslok:

Hátha elég egy tábla is: behajtani tilos kivéve kerékpár és célforgalom! Talán ezzel megmarad az autós tilosban jár érzése és nem látható a kerékpárút tábla sem, amitől úgy tart Perillustris.

Amikor a lezárt Andrássy-n tekertem az egyszemélyes kritikus tömegemmel, meg kellett állapítanom ez fantasztikus érzés. Amikor hallottam a rádióban, olvastam internetes portálokon, hogy nem okozott fennakadást a közlekedésben az Andrássy út lezárása tudtam, ez a megoldás. Nem kis mellékutakat kell lezárni, hanem a főutakat... vagy legalább is az Andrássy-t nyugodtan le lehetne zárni.
Egyébként a piciCMem egész jóra sikerült. Ahogy terveztem ketten voltunk. Én és a camping. Mint mindig az Andrassy-n összefutottam bicajosokkal, akik nem is sejtették, hogy most éppen egy cm felvonulás részesei lettek. A pántlikához (igen így kisbetűvel) érkezve biciklit emeltem, letettem menetiránnyal szembe és már indultam is. A hely ugyanis télen(???) kilenckor bezár. Aki nem jött, hanem valamelyik olyan helyen töltötte a CM éjszakát ami fel volt készülve erre a nemes eseményre az jól járt. Én is jól jártam, mert senkit nem kellett meghívnom egy sörre sem és hamar hazaértem.

Elkészült az oldal Drupal sminkje. Megjegyzéseiket szeretettel várom