Sokat gondolkodtam, hogy én melyik tanáromat emelném ki és mondanám nagy hatással volt rám. Végül is úgy döntöttem nem emelek ki egyetlen egy embert, hanem megpróbálom az életutam különböző állomásain feltűnő nagyszerű embereket összeszedni. Ezt most javasolnám mindenkinek, de hogy miért azt csak a végén árulom el. :D

Érdekes keretbe foglalná a történetet a bölcsődei óvónőm vagy dajkám akinél az első intézményes keretek közé szorított napjaimat töltöttem. Keretbe azért, mert bár én nem emlékeztem rá de egyszer 23 éves korom körül rám köszönt egy idős néni. Igen, jól sejtitek. Ő volt az. Felismert ilyen hosszú idő távlatából. És ez megdöbbentett és ugyanakkor jól is esett, hogy valaki így emlékszik rám.

Mivel nővérem zenei általános iskolába akart menni így én is oda kerültem. A Redda Barnen utcai általános iskolába jártam. Igazából az alsó tagozat az amire szívesen emlékszem vissza onnan. Rengeteg olyan képzőművészeti táborban voltunk ahol mindenféle nagyszerű dolgokat lehetett csinálni a szobrászkodástól kezdve a festészeten át szinte mindenfélét. Volt egy zseniális rajztanárnőnk aki amellett, hogy teret engedett a művészi szabadságunknak is jó érzékkel tartotta mederben az egyébként szanaszét folyó energiákat.

A felső tagozatról az iskolai emlékeim nem túl rózsásak, de köszönhetően nagyszerű szüleimnek kik óhatatlanul keresték mi az mi gyermekük érdeklődését legjobban leköti, figyelmem a programozásra terelődött. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy éjjel nappal a gép előtt ültem elmondanám, hogy ez több szempontból se volt így. Egyrészt abban az időben még nem voltak laptopok így az úttörő táborba csak a sárga borítós kockás programozós füzetemet tudtam elvinni. Másrészt részese lehettem a táncház mozgalomnak, szinte minden hétvégén jártam túrázni, tanultam makramézni, szőni (középsuliba saját magam által szőtt tarisznyával jártam), kipróbáltam a vitorlázást és persze fáradhatatlanul rúgtam a bőrt a grundon (tengó, egyérintő meg ilyenek) és tekertem a bicajon.

Középiskolámban számos nagyszerű tanár volt. Farkas Iván tanár úr felejthetetlen magyarórái melyre számos verset tanultam meg könyv nélkül. Osztályfőnökünk matekórái melyen a saját maga által írt programmal(ez abban az időben igen nagy szó volt) mutatta be a függvényábrázolást. Otta Endre tanár úr szenvedélyes történelem órái.(azok voltak azok az idők amikor már lehetett és volt még aki tudott mesélni az ötvenhatban történtekről) Scwimmer tanár úr és Csizmadia tanár úr akik a gépészet tudományába vezettek be minket igen nagy szakértelemmel és pedagógiai érzékkel. Volt két nagyszerű tanárom itt akinek a nevére sajnos nem emlékszem, de ha megtalálom kijavítom majd e sorokat. Egy nagyszerű műhely tanárunk volt (gépészeti suli volt ez) aki a gyárból érkezve elhozta nekünk hatalmas szakmai tapasztalatát, tanított meg minket a szakma legapróbb fortélyaira és átadta e csodálatos hivatás szeretetét is. A másik tanárnőm aki a mechanikát tanította. A nála megszerzett tudás tette számomra lehetővé, hogy könnyedén teljesítsem majdan a felvételi fizika részét. Soha nem felejthetem Kovács János nagyszerű óráit aki pedagógiai hiányosságait magas szintű szakmai tudásával pótolta. És végezetül de nem utolsó sorban Andorfer tanár úr ki apánk helyett apánk volt. Ők azok akikre mindig is csodálattal fogok nézni és igazi pedagógia nagyságoknak fogom tartani. (csak, hogy értsétek, két tanárt is a lipótra - nem költői túlzás - küldött az osztályunk, évfolyamunk. Az iskola összetétele 1200 fiú és 3 lány. :D)

Főiskolán szerencsém volt hallgatni Sima Dezsőt a modern processzorok felépítéséről beszélni. Az akkor megjelenés alatt álló könyvéből tanított, melynek kiadás alatt lévő kéziratából volt szerencsénk tanulni. Tick József pallérozta tovább programozói tudásunkat. Légrádi Gábor pedig hihetetlen lelkesedésével hagyott bennem kellemes emlékeket.

Főiskolás éveim alatt kezdtem el harcművészetekkel foglalkozni. Urveczki Imre vezetett be az Aikido rejtelmeibe majd később Szabó Balázstól tanultam sokat. Számos külföldi nagymester segítette a további munkámat. Később elkezdtem Taichi-val foglalkozni. Az alapokat Rába Erzsébettől tanultam meg. Jelenleg Havasi Andrástól tanulok. András igazi hiteles nagyszerű tanár.

Tipikus botcsinálta tanárként legtöbbet a közalkalmazotti éveim alatt tanultam. A Radnóti Miklós Gyakorló Iskolában egy nagyszerű alkotó, kreatív és inspiráló közösségbe csöppentem. Ha valakit ki kell emelnem akkor az Tomcsányi Péter aki “szárnyai alá vett” és teret adott szinte minden értelmes kezdeményezésemnek. Neki köszönhető hogy egyáltalán el tudott indulni a PHP és Web Konferencia sorozat. Ő volt az aki először elvitt egy vízi túrára, mely azóta is az egyik szenvedélyem.

Mivel a tanárszakon - szerencsére - semmifajta képzést nem kaptunk ezért nagy elánnal vetettem bele magam, hogy megfelelő módszertant keressek az informatika oktátásához. Szerencsére, mert így ráakadtam Nagy János barátomra aki bevezetett a konstruktív pedagógia rejtelmeibe és megismertetett Bedő Ferenccel. Ők kettőjük azok akiknek oktatási stílusomat köszönhetem.

Itt most a végén el kell árulnom miért érdemes ezt megtenned. Első ami talán neked nem lesz fontos, de tudnod kell. Jelenleg a tanáraid egyetlen egy elismerést kaphatnak. Ez pedig volt tanítványaik köszönő szavai semmi más. Hidd el akiknek mondani fogod, ez a legtöbbet jelenti. A másik ami miatt érdemes leülni az egy megfigyelés. Észrevettem ahogy azon gondolkodom kik azok aki pozitívan befolyásolták életemet, az érzelmi állapotom megváltozik és jókedvű leszek. Érted? Elég annyi, hogy ezt tedd és máris jó lesz a napod. Legalább is nálam bevált, egy próbát azért megér. Nem?